Rá(m)hangolódás

Teréz anya szavait (nem szó szerint) idézve kezdem gondolatmenetem írásba foglalását:

A legnehezebb feladatom az életben, elfogadni azt, hogy nem tudok mindenkin segíteni.

Miután ezen írásom is engem tükröz, (ahogy blogom, honlapom, és egyéb postjaim),  a seb/seggnyalás mellőzésére épül, őszinte és fájdalmas mondataim serege jelenik meg itt is, megpróbálva abba a köntösbe bújtatni, amit tapintatnak hívnak.

Mottóm: Csináljon mindenki azt, amit akar, amiben jól érzi magát úgy, hogy közben senkinek ne ártson!!!!!!

Nehéz dolgom van, hiszen sok könyv született már abban a reményben, hogy aki végigolvassa őket, elsajátítja a pozitív életszemléletet, és hatalmas változásokon esik át, javul az egyén, javul a közösség, javul az emberiség, és csodás módon a Föld nevű bolygón öröm és boldogság uralkodik majd.

Na, azonban erre még néhány évet várni kell. De addig is, próbálkozzunk, hiszen az sem hasztalan.

Nagyon szívesen és önzetlenül osztom meg gondolataimat, tapasztalataimat veletek, hátha tanulhattok belőle, vagy esetleg megismerhetitek magatokat írásaim által.

Szükségeltetik megértésemhez blogom nevének magyarázata is, hiszen ebben a témában próbálkozom az okosságokkal. Paraapara, azaz: Para a para.

Szómagyarázat (teljesség igénye nélkül):  para- (melléknévi előtag)az említett dolgon túli, pl.: paranormális- normálison kívül eső, rendellenes, működési zavarra utaló, valami ellen való felhasználás, aggódás, félelem

Félelem a rendellenestől, félelem a normálistól eltérőtől.

Nos; mi is a normális: Értelmező szótár helyett ; a társadalmi elvárásoknak megfelelő. Tucat- termék.

Ezután már egyszerű összerakni a magam alkotta szóösszetételt.

Eltérés felvállalásának félelme, másság félelemből fakadó nem vállalása. A másság, eltérés ebben a formában nem kifejezetten vallási, faji másság. Egyszerűen saját gondolatainkat, saját magunkat felvállalni. És eljutottam a teljes és tökéletes meghatározáshoz:

Félelem saját magunk felvállalásától

Folyt. köv.