2018. február 07. 14:04 - Dharma LélekKözpont

Karmateremtő lila köd (helyett)...

Nos, gyakran fordul elő velünk, amikor feltesszük a kérdést magunknak:

Miért kell nekem ezzel az emberrel/helyzettel/ dologgal állandóan megküzdenem?

Hiszen folyamatosan kihozza belőlem az indulatot, az agressziót, a dühöt, a rossz érzéseket- mondjuk gyakran –az állatot.

Ilyenkor a negatív energiák uralnak bennünket, és nem mi az energiákat.

Éppen ezért vannak mellettünk ezek az emberek, vagy helyzetek, hogy megtanuljuk uralni az ösztönerőnket. Rávezetnek minket arra, hogyan cselekedjünk helyesen, ösztönlény helyett saját magunk legyünk.

Ezek az emberek a mestereink, ezek a helyzetek nagy tanítóink, mind azért került közel hozzánk, hogy elérhessük valódi életfeladatunkat, megszabadítson bennünket hozott karmánktól, általuk kerülhessünk egyre feljebb.

Megláttatják velünk azt, mit kell javítani magunkon, mely vonalon nem vagyunk még tökéletesek.

Ha megtartjuk ezeket a negatív energiákat, következő életünkben újabb feladatként keveredünk abba a helyzetbe, amit éppen most elutasítunk.

Tehát; vizsgáljuk meg azokat a helyzeteket, dolgokat, személyeket, akitől/amitől jelen életünkben magunkon kívül tudunk kerülni, keressük az érzés gyökerét, és szakítsuk ki magunkból.

 

Szólj hozzá!
2017. november 09. 13:48 - Dharma LélekKözpont

„Mindig a jók mennek el”

avagy a halálos kór legyőzése: Olvass be neki!

„Mindig a jók mennek el”

 „ Olyan jó ember volt… Csak a családjának élt… Soha senkiről nem mondott egy rossz szót sem…Becsületesen dolgozott…Halk szavú ember volt…Soha senkivel nem volt rosszban… Aztán milyen fiatalon, ilyen hirtelen meghalt. Így elvitte a rák pár hónapon belül.”

Ismerős a helyzet, ugye? Mindenki ismer ilyen jóembert.

Bizony ő nem mondja meg a véleményét, nem szól vissza, ha szidják, nem kéri ki, ha megalázzák. Nincs véleménye, de ha van is, ki nem nyilvánítja senkinek. Minden konfliktust kerül, inkább elhallgatja, hogy megalázzák, mint hogy megvédje a saját érdekeit.

Ez a sok sérelem nem múlik el nyomtalanul. Miután csendesen őrlődik magában, nem beszél semmi sérelméről, nem panaszkodik, nem keveredik konfliktusba, egyetlen sérelmétől sem szabadul meg.

Teste görcsös lesz, csomók keletkeznek benne, csak emészti magát belülről. Ugyanúgy, ahogy a betegsége emészti fel egészséges sejtjeit.

Attól gyógyul egy rák, hogy odamegyünk az illetőhöz, megmondjuk a véleményünket, és nem gondolkozunk azon, hogy jár-e neki, vagy nem jár.

Hiszen nekünk nem jár!

Az viszont igen, hogy bármikor bárkinek megmondjuk azt, amit érzünk, ha megbánt, ha megaláz.

Ne abban legyünk jók, hogy hülyét csinálnak belőlünk!

Abban legyünk jók, hogy megvédjük magunkat, önbecsülésünket.

Szólj hozzá!
2017. november 03. 06:28 - Dharma LélekKözpont

Félelem saját magunk felvállalásától

avagy; Kinek feleljek meg?(???)

Félelem saját magunk felvállalásától

Hiszen mi történik, ha kilógunk a sorból: Kivet minket a társadalom. Még akkor is megvet, ha ártatlan módon éljük saját életünket.

Az én generációm azt tanulta a szüleitől, tanáraitól, álljon be a sorba, illeszkedjen be a szűkebb- tágabb környezetbe. Folytassa a szülei életét, vigye tovább erkölcsi, családi, társadalmi értékrendjét, legyen megbecsült tagja a közösségnek. Ne kerekedjen felül másokon, ne uralkodjék, legyen alázatos, szolgálja hazáját, családját, férjét/feleségét, gyerekét, munkahelyét, stb. Örüljön, amije van, ne vágyjon többre, és jobbra. Ne gondolkozzon álmokon, tegye a dolgát, legyen termelő munkás, ezáltal megbecsülést kap.

Hát én elmondhatom, hogy a megbecsülés nem megegyező fogalmat rejt a társadalmilag elfogadott viselkedésformával. Sőt! Soha nem megbecsült tagja voltam saját korosztályomnak, hanem tucatember, aki akkor volt a legtökéletesebb, ha nem gondolkodott, csak tette a dolgát, amit rábíztak.

Most már van néhány év mögöttem a tucatember és a paranormális ember mivoltomból, és bátran állíthatom, utóbbi formámban sokkal több megbecsülést kapok, mint ezt megelőzően.

Persze csak azt kapom, amit magamnak is szánok. Rá kellett jönnöm, a társadalmi elvárások teljesíthetetlenek amellett, hogy én önmagam legyek, és élvezzem az életem.

A változás, változtatás mindenkinek a kezében van. Függetlenül kortól, nemtől, betegségtől, függőségtől, családtól, munkahelytől, élethelyzettől, és egyéb környezeti, társadalmi tényezőtől.

Ne akarj megváltozni egy varázsütésre, hiszen varázsvessző nem létezik. (Legalábbis ha ezt olvasod, nem adatik meg számodra.) Ellenben megadatik Önmagad erős és kitartó akarata, türelme, merészsége, őszintesége, szeretete, tetterő változásod érdekében, és nem utolsósorban alázata. Sőt, kapsz hozzá segítséget tőlem, teljesen ingyen.

Ha érdekel a folytatás, olvass tovább, legyél a követőm, ha ismersz másokat, akiket érdekelhet az efféle változás, oszd meg velük is.

Tartsd szem előtt: Attól hogy olvasol, nem változol meg! Attól hogy hallgatója vagy egy szuper tehetségű tanárnak, te még nem változol, csak megismered a lehetőségét annak, hogy változhatsz!

 

Előszó

(mert azt is szoktak)

 

Tudnod kell, az igazi segítség akkor igaz, amikor úgy segít, hogy senkinek nem árt!

Amikor nem utasítást ad, hanem elmondja, mit tehetsz azért, hogy Neked és másnak jobb legyen!

Mindig kapsz választási lehetőséget, s nem támaszt elvárásokat!

Az igazi segítség ott van mögötted, de nem irányítja a cselekedeteidet!

Hagy Téged önállóan dönteni akkor is, ha „rosszat” sejt is, hiszen tökéletesen tudja, minden „rossznak hitt” cselekedeteddel saját fejlődésedet szolgálod!

Arra törekszik, minél ritkábban találkozzatok, hiszen az ÖNÁLLÓSÁGRA tanít!

Mindig arra tanít, hogy legyél türelmes, elfogadó, kritika nélküli, őszinte!

Arra biztat, hogy szeresd magadat, és szeress másokat! Szeresd a körülötted élőket, akkor is, ha megbántanak téged, hiszen ha Te jó vagy hozzájuk, ők is azok hozzád!

Arra bíztat, ha olyan helyzetbe kerülsz, amiben nem érzed jól magad, szeretettel fordíts hátat, és keresd azt, ahol megtalálod a békédet!

Soha nem mondja azt: Ne tedd!/Ezt tedd!- hiszen mindenki saját cselekedeteiből jut előbbre, akár kellemes, akár kellemetlen!

Legfeljebb azt mondja: Ha ezt megteszed, ez lehet, ha azt nem teszed, az lehet!

A lehetőségek tárházát vázolja fel, és nem a negatív tényeket! (Lesz- és lehetséges különbsége)

A segítők manapság többnyire pénzért dolgoznak, hiszen a megélhetés nincs ingyen, de nem a haszonszerzés a céljuk! Nem sokszor sokat kérnek szolgáltatásaikért, hanem kevésszer keveset!

Nem akar hetente találkozni veled, sőt amikor már sokadszorra keresed, azt mondja: Próbáld magad, figyelj arra, amit tanultál, és egy hónap múlva találkozzunk. Közben írhatsz e-mailt, amiben beszámolsz a pozitív dolgokról, amik történtek veled. Vagy küldj egy sms-t.

Ne feledd hát, az igazi segítő a boldogság/szeretet felismerésében segít, de nem függővé tesz téged magától!

Olyan, mint a madár. Megtanít téged szárnyalni, vadászni, eligazodni a világban, majd amikor tudja, megállod a helyed, kilök a fészekből, hogy önálló lehess! Csak messziről figyel, ami neked is biztonságot ad, de csak a legvégső esetben avatkozik be egy szárnycsapással, csak akkor, ha Te kéred, és ha ő úgy látja, szükség van rá.

 

Jegyezd meg a legfontosabbat:

folyt.köv.

Szólj hozzá!
2017. október 25. 13:08 - Dharma LélekKözpont

Eli könyve (az én könyvem)

Siker, avagy a pozitív gondolkodás első lépései

 

Rá(m)hangolódás

 

Teréz anya szavait (nem szó szerint) idézve kezdem gondolatmenetem írásba foglalását:

A legnehezebb feladatom az életben, elfogadni azt, hogy nem tudok mindenkin segíteni.

Miután ezen írásom is engem tükröz, (ahogy blogom, honlapom, és egyéb postjaim),  a seb/seggnyalás mellőzésére épül, őszinte és fájdalmas mondataim serege jelenik meg itt is, megpróbálva abba a köntösbe bújtatni, amit tapintatnak hívnak.

Mottóm: Csináljon mindenki azt, amit akar, amiben jól érzi magát úgy, hogy közben senkinek ne ártson!!!!!!

Nehéz dolgom van, hiszen sok könyv született már abban a reményben, hogy aki végigolvassa őket, elsajátítja a pozitív életszemléletet, és hatalmas változásokon esik át, javul az egyén, javul a közösség, javul az emberiség, és csodás módon a Föld nevű bolygón öröm és boldogság uralkodik majd.

Na, azonban erre még néhány évet várni kell. De addig is, próbálkozzunk, hiszen az sem hasztalan.

Nagyon szívesen és önzetlenül osztom meg gondolataimat, tapasztalataimat veletek, hátha tanulhattok belőle, vagy esetleg megismerhetitek magatokat írásaim által.

Szükségeltetik megértésemhez blogom nevének magyarázata is, hiszen ebben a témában próbálkozom az okosságokkal. Paraapara, azaz: Para a para.

Szómagyarázat (teljesség igénye nélkül):  para- (melléknévi előtag)az említett dolgon túli, pl.: paranormális- normálison kívül eső, rendellenes, működési zavarra utaló, valami ellen való felhasználás, aggódás, félelem

Félelem a rendellenestől, félelem a normálistól eltérőtől.

Nos; mi is a normális: Értelmező szótár helyett ; a társadalmi elvárásoknak megfelelő. Tucat- termék.

Ezután már egyszerű összerakni a magam alkotta szóösszetételt.

Eltérés felvállalásának félelme, másság félelemből fakadó nem vállalása. A másság, eltérés ebben a formában nem kifejezetten vallási, faji másság. Egyszerűen saját gondolatainkat, saját magunkat felvállalni. És eljutottam a teljes és tökéletes meghatározáshoz:

Félelem saját magunk felvállalásától

Folyt. köv.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása